| Téma: Költészet. |
|
|
| hulot |
|
OK,
Federico García Lorca
Alvajáró románc
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hült ezüst a szeme-párja.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Cigányhold süt cigánylányra.
Már minden a leányt nézi,
ő nem érzi, nem is látja.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Dércsillagok vonulása,
uszonya a homály-halnak
virradatot hoz világra.
Ím, a szelet, mint a smirgli,
érdes füge-lomb sikálja,
a hegy agavé-bozontja
nagy vadmacska borzas háta.
Ó, ki jönne? Honnan jönne?
Könyöklőben a lány árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
ecet-özön lett az álma.
Cimbora, én elcserélném
hátasomat a házával,
tükrével a kantárt, nyerget,
késemet a pokrócával,
mert én vérben lovagoltam
a cabrai hegyen által.
Kis cimbora, ha tehetném,
egyezséget kötnék bátran,
de én nem én vagyok immár,
és a házam se a házam.
Cimbora, a magam ágyán
illőn várnék a halálra,
vaságyra, ha ledűlhetnék,
jó hollandi gyolcs havába!
Mellem torkig fölhasítva,
ekkora a sebem, látja.
Lát a szemem barna rózsát
fehér ingen háromszázat.
Övkendőd is vértől büdös,
dagadozik vérben ázva.
De én nem én vagyok immár
és a házam se a házam.
Akkor menjünk föl a hegyre,
hegy-párkányok határába.
Hadd menjek föl a magasba,
föl a magas kő-hazába,
hold-párkányok alá menjünk,
vízömlésbe, zuhogásba!
*
Két cimbora megy a hegyre,
föl a magas kő-hazába,
elcsöppent könnyük, vérük
azt az utat kicifrázza.
Imbolyognak bádog-lámpák,
borítják a tetőt lázba.
Fölsebzi a hajnal bőrét
üvegdobok roppanása.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Két cimbora megy a hegyre,
hosszú ott a szél fuvása -
epe, ménta, bazsalikom
ízét szárítja a szájba.
Cimbora! A lányod hol van?
Hol a kesergő, az árva?
Várt az téged számtalanszor,
szűntelenül jöttöd várta.
Zöld könyöklőn arca harmat,
fekete volt haja sátra!
Ciszternában a cigánylány.
Síma vízen ring az árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Fönn lebeg, mert a hold vette
fényes-jeges agyarára.
Édes lett az éj is végül,
mint egy kedves tér magánya.
Künn a kapun részeg zsaruk
zörömböltek, de hiába.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
 |
|
| panda |
|
Nah, mi lesz? Mindenkinek dolgoznia kell majd?? 
|
|
| alexander |
|
BALJÓS ÉVFORDULÓK: 2014
1514.
Megásta sírod
A pápa, királygyilkos,
szent háborúja -
1914.
Ősi bölcselet::
Nem az vagy, mid van, hanem
mit elpackáztál -
Jövőnk stigmája:
2014.
közelít a vég!
|
|
| alexander |
|
KEATS UTÁN SZABADON
„hogyha a vers nem levélként születik,”
ahogy levelek nőnek a fákon,
akkor jobb lesz, ha az ihlet kertésze
letöri a rügyeket az ágon –
|
|
| alexander |
|
NTK Horváth Sándor - Ars poetica
ARS POETICA
Figyelem a legbensőbb lényegem –
Örök jelenben él itt a szabadság –
Távol minden siker akarástól,
Ahol a szív önmagával vív csatát –
És a lelket derű napja hatja át.
|
|
| Rendes Kis |
|
Idézet:
Rakovszky Zsuzsa: Dal az időről
Fésű földben, karóra víz alatt,
madártetem a hóban…
Száz év előtti karácsonyi lap
a bombatalálat érte fiókban.
Fényképcsomag: aki már nincs sehol,
vízparton áll, gyerek fölé hajol,
sötét haja lobog a nyári szélben.
Szilánkok egy ház romjai alól,
amely leégett az idő tüzében.
Fakó zseblámpafény erőlködik,
hogy kimentsen az éjből valamit.
Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs.
A múlt kihamvadt évtizedeit
villantaná törött tükördarab.
Ahogy a kő fölött beforr a hab,
ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vizen -
a végén ránctalan nemlét marad,
mintha sosem lett volna semmi sem.
(fotó: Mohai Balázs)
... www.facebook.com/photo.php?fbid=10152411884183219&set=a.414082773218.211533.4 ... |
|
| Rendes Kis |
|
...Vak isten!
vakon szövöd az évek tarka szőnyegét
és nem nézed, hol van visszája, hol szine,
de nézed,
hogy őrült bakháns-módra mint ugrándozunk fejetlenül
vagy mint a mérgezett patkányok össze-vissza futkosunk.
Te Caesar!
a nap talán csak egy mesés karbunkulus, amelyen át
küzdelmeinknek véres színjátékait
te nézed,
és mi halálra született, vergődő gladiátorok,
mint hízlalt állatok, kiket csak ölni, halni, hullni csak
bocsátanak ki ketrecünkből a teres homok fölé,
üdvözlünk, Caesar, a homokról...
... http://magyarno.com/ma-van-babits-mihaly-szuletesenek-130-evforduloja/
... www.facebook.com/arpad.vitezorosz?hc_location=stream |
|
| Rendes Kis |
|
Fekete Anna: Idézet:
Haza, haza
Valami pedig megmaradt. A mama konyhája, a régi
húsgombóc-íz, a zápfogak közt lassan megédesedő
kenyérgalacsin. A beszáradt, görcsös lekvárok.
A délutáni tea, amiben a cukor is megkeseredik.
Ahogy a szegénység a szívedből árad, miközben
bámuljuk a titkos háború kiskatonáit, a küszöb elé
szórt hegyes, szúrós, kis morzsákat. Na de hátul
az a nedves folt! Fény át nem járja, szélroham,
remény fel nem frissíti! Mintha minden nap
tönkre tennénk, cserben hagynánk valakit.
pedig
bizonyisten
dehogy.
... http://ujnautilus.info/haza-haza/
... www.facebook.com/attila.botar.1?hc_location=stream |
|
|
|
| gajo |
|
|
A harmadik sor után az volt az érzésem, hogy Botár Attila fordította, és tényleg .... hely Nereus merre jársz? |
|
|
| Rendes Kis |
|
 Arszenyij Tarkovszkij: Szókratész
Parancsom ne félje nép sem ember,
tisztelgés nem kell, sem győzelmi ünnep.
Legyek, ahogy fenyőn gyanta dermed.
Nem vagyok cár, más család nevelt fel.
Adatott pohár bürök s fenékig,
a korty süketít és bénítja ajkam.
Nem fed szolga-gönc, vagyok magamban
s egyőtök, kinek jövője érik.
Húsotokból vagyok hús. Tolulván
magasság vagyok, tengermélyhez mérce.
Mint kagylót eltölt a világ egésze,
s a semmi harsog olimpia múltán.
(Botár Attila fordítása)
 |
|
|
|